A menyasszonyi öltözék 1879/The bridal dress 1879
Folyvást hangzik ugyanaz a kérdés és mindig csak ez az egy felelet van rá: Nem csupán a menyasszonyi öltözék bája, hanem annak lényege igényli a legnagyobb egyszerűséget! Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy egyszerű perkál ruha volna a legalkalmasabb az oltár elé lépéshez, sőt ellenkezőleg, a menyasszonyi ruha lehetőleg szép legyen, de eszményi szépségű és épp azért nélkülöznie kell minden csecsebecsét, cicomát; egyszerű és méltóságteljes. A mennyasszonyi ruhának csak annyiból van köze a divathoz, amennyiben megkívánja a divatos jelenség általános alapjellegét; a múlt század nagyon is egyszerű szoknyája épp oly kevéssé alkalmas menyasszonyi ruhához, mint a Pompadour öltözék dudorai és dúzai: a divatos öltözék benyomását meg kell őrizni a menyasszonyi öltözéknél is, de ezentúl a legnagyobb egyszerűség szabályai érvényesülnek az alakot és díszítést illetve. A választék nagyobb, mint valaha, az övderék, a karcsú princess szoknya, a fenséges uszály felsőruha, a lebbenyderék és könnyed dúz mind hivatvák; a választás a menyasszonyt illeti, személyisége és körülményei szerint. A fiatal menyasszony számára a fehér mollruhát mi se múlja felül, de az elkészítés módjának le kell mondania minden oly díszítékről, mely a köznapias báli vagy hangverseny öltözékre emlékeztethet. A mollruhához múlhatatlanul az övderéknak adandó az elsőség, az egészen díszítetlen vagy csupán az alsó szélén egy teljes bodorral ékített szoknyaránc dúsan és hosszú uszállyal kell lehullania több lenge szoknya vagy pedig fehér selyem alsóruha fölé, melynek gyöngéd, de a könnyű felső kelmén mégis áttörő fénye az egésznek opálszerű ragyogást kölcsönöz. A fiatalság első virágának elvirulása után sohase kellene mollruhát választani, ha a selymet drágálják van ehelyett a szép fehér kelmék egész sorozata, melynek redőzete mitse enged a selyemnek; első helyen állnak a lágy kázsmér, chaly és foulard des Indes, a sultane és alpakka már a lágy szövetek mögött állnak. Ha selyem legyen, tehát a legszebb és legjobb kelme éppen jó; a legnehezebb faille, a leglágyabb selyematlasz, a dús, drága hímes kelmék. Ha a lágy kázsmér, úgyszólván önként igényli a karcsú princess alakot, tehát a nehéz selyem kelmék egyáltalában követelik a tekintélyt parancsoló fel-uszályt, melyhez az alak szerint á panier dúz csatlakozik. A kázsmér ruhát vastag selyemzsinór szegi; a pompás selyemruha legszebb minden külső díszíték nélkül, sőt még a rovátka bevágást és rakottráncot az alsó szélen a társalgási öltözékeknek engedi át és csupán a kelme jóságával és redőzet csodálatos bájával eszközöl hatást. Hímes szöveteknél igen szép hatást eszközöl a fel-uszály alatt a sima selyem vagy atlasz szoknya, melyet aztán rakottráncok által egyszerűen, széles csipke volánttal, szerényen alkalmazott bodrokkal és csokrokkal dúsabban díszítünk. A dúznak mindig összhangzania kell a fel-uszállyal, épp úgy a deréknak is, ha mindjárt nem is összefüggésben, mint princessruha, hanem egyszerűen, mint lebbenyderék van munkálva; elől legfeljebb ellenzőszerű díszítéket kell mutatnia, de különben az oly divatos mellény jelleget semmi esetre se. Legyen bár az uszály kerek vagy szögletes, a csipkével végződő széles moll rakottráncnak nem szabad hiányoznia, melyet különben egyéb ruhákhoz is mindinkább használnak már, még a kényelmes hálóköntöst se véve ki, mihelyt az csínre tart számot.
A menyasszonyi ruha valódi költői díszét mindig a fátyol fogja képezni, épp ezért tehát, hogy ez teljes hatást gyakorolhasson a ruhának le kell mondania minden közönséges díszítékről. A drága és királyi csipkefátyol bizony szép, de azért messze hátra marad az illuzion tüll után, melyet az ipar mindszebben állít elő és mely az ara alakját mese felhőkbe burkolja. A fátyolnak mindig oly hosszúnak kell lennie, hogy hátul majdnem az uszály szegélyéig érjen, elől vagy fedetlenül hagyja az arcot, vagy pedig az övig hull le és csak esküvő után szabad visszatolni.
Hazánkban a mirtusz koszorú elvitázhatatlan díszét képezi a menyasszonynak s e tekintetben nem követjük a franciákat és angolokat, kik a narancsvirágokat emelték trónra, de ezek mellett egyéb fehér virágokat is használnak. Ősmagyar szokásunk a mirtuszt szentnek tartja és csupán a szűznek van joga hozzá, hogy egyszer hordja életében vagy halála után. A fiatal nőt, ki másodszor lép oltár elé, többé nem illeti meg a mirtusz s csakis narancsvirágok vagy vörhenyes-fehér rózsák közt választhat, sőt itt-ott a szokás még a fátyolt sem engedi meg, de semmi esetre sem oly bőven többé, mint azt a szűz ara hordta, hanem mint sált, mely csupán hátul hull le. Másodszori esküvőhöz a még fiatal menyasszony is színes ruhát viselhet, de a szűzies menyasszonyi ruha mindig fehér és csakis nagyon előhaladt évek igazolják a halvány szín választását, mint pl. ezüst, gyöngy- vagy lilaszín.
A nyoszolyóleányok lehetnek tarkák és lengék, mint a virágok és lepkék, ha ugyan nem kívánják követni azt a szép szokást, hogy mindnyájan fehérben jelenjenek meg, de csak úgy, ha mindegyik más színű díszítéket választ; ezek aztán válogathatnak a szép és kecses öltözékek közt, melyeknek előállításában a divat azon fárad el, sőt éppen a fiatalság számára gondol ki mindig újat.
A lakodalmi öltözék az idősebb hölgyekre nézve is a legpompásabbat foglalja magában, mint a helyzet és körülmény megenged, ilyenkor aztán előszedik a gondosan őrzött családi kincseket, minők a régi csipkék és ékszerek; ez mindenhol úgy van, de bátran állíthatjuk, hogy e tekintetben Európaszerte senki se versenyezhet a Királyhágón túli hölgyeinkkel.
Mit a menyasszony öltözékéről mondtunk, ugyanolyan értelemben érvényes a fiatal leány öltözékére is, ki először lép az úr asztala elé vagy bérmálásra. Itt is kötelesség a legnagyobb egyszerűség. Ebből a selyem ki van rekesztve s csakis moll, batiszt vagy fehér gyapotszövetek közt lehet választani. A rövid szoknyát csíkokkal vagy pedig rakottráncokkal szerényen díszítjük.
Budapesti Bazár, 1879. Május 15.
The same question sounds on and on and there is always one reply for it: not only bridal dress' grace, but it's essence requires the greatest simplicity! We're not trying to say with this, that a simple percale dress would be the most suitable to walk down the aisle, even to the contrary the bridal dress preferably should be neat, but ideally neat, that is why it must neglect every sort of trinket, adornment; simple and graceful. Bridal dress has that little to do with fashion, as far as requires fashionable appearance's current basic feature; last century's very simple robe just as poorly suitable as bridal dress, as Pompadour ensemble's pouffs and bustle; the stylish toilette's impression must be preserved for the bridal dress too, but hereafter greatest simplicity's laws predominate in regard of shape and decoration. The muster is bigger than ever, belt bodice, slender princess gown, the majestic train outergarment, peplum bodice and the gentle bustle, all meant to; the selection is the bride's right, according to her personality and circumstances. For the young bride nothing else overtops white mull dress, but it's production must resign every such decoration, which might remind us to common ball or concert toilettes. For mull dress necessarily belt bodice priored, the wholly unadorned, or only at the bottom embellished with a full pouff skirt must fall down opulently and with a long train above several, sheer underskirts or else over a white silk underdress, which gentle, but through the sheer outer fabric it's shine breaks and gives to the whole an opalesque sparkle. After the flourish of youth's first flower one should never select mull dress, if silk is costly, instead of it there is the long line of pretty, white fabrics, which drapery don't suffer from silk; firsts are the soft cashmere, chaly and foulard des Indes, the sultane and alpaca are after the softer fabrics. If it's silk, it should be the most beautiful and the best material is just as good: the heaviest faille, the softest silk-atlas, the opulent, expensive embroidered fabrics. If soft cashmere, practically, by courtesy claims the slender princess line, thus the heavy silk materials at all require the commanding detachable train, to which according to figure á panier bustle attached. The cashmere dress is edged with thick silk cord; the sumptuous silk dress is the most beautiful without any surface embellishment, furthermore even resigns notch splits and pleated flounce at the bottom to evening toilettes and only effective by the fabric's goodness and the drapery's wondrous charm. For embroidered materials under the detachable train simple silk or atlas skirt is neatly effective, what then by pleated flounce simply, by wide lace volant, humbly setted ruffles and bows opulently decorated. The bustle always must be harmonious with the detachable train, just as the bodice too, if not at once correlatedly tailored as princess gown, but simply as peplum bodice; in front at most only displays an insertion-like decoration, but otherwise the stylish vest feature by no means. Although the train whether roundy or square, the lace edged, wide mull pleated flounce mustn't lack, which otherwise is growingly used for other dresses too, even unignoring the comfortable negligée, once it's interested for elegance.
Bridal dress' original ideal decoration always the veil will be, so that is why, to be wholly effective, the dress must resign every king of common decoration. The costly and majestic lace veil surely is beautiful, but far falls behind of illusion tulle, which produced increasingly neatly by industry and which covers the bride's figure into fairy clouds. The veil always must be that long, that at the back almost reaches to the train's hem, in front either leaves the face uncovered, or else falls down till the belt and only allowed to push back after the ceremony.
In our homeland myrtle wreath is the undisputed decoration of the bride and in this regard we don't follow French and British, who had throned orange flowers, but beside of it they use other white flowers too. Our ancient Hungarian practice reputes myrtle as sacred and only the virgin has the right to it, to wear it once in her life or after her death. Young woman, who walks down the aisle for the second time, no longer has the honour for myrtle, and only can select from orange flowers or reddish-white roses, furthermore here-and-there the custom doesn't even allow veil neither, but under no circumstances in such width anymore, like how the virgin bride wore it, but rather as shawl, which only falls down at the back. For second marriage even the young bride too wears colored dress, but the vestal bridal dress is always white and only really well on in years justify to select pale colors, as for example silver, pearl or violet colors.
Maid of honours can be motley and frothy, like flowers and butterflies, if indeed they don't wish to follow that nice habit, that all of them appear in white, but only that way, if everyone of them select different colored decoration; then they can muster from the neat and dainty ensembles, during which producing fashion gets tired, furthermore evermore designs new for the youth.
Nuptial toilette in regard of elderly ladies too involves the most sumptuous, what occasion and circumstance allowes, then they get out carefully preserved family treasures, as antique laces and jewelry; this is like it everywhere, but we can boldly state, that in this regard Europe-wide noone can compete with our ladies trans-Királyhágó.
All mentioned about bridal dress, in the same meaning valid for young girls' dress to, who steps to Lord's table for the first time to confirmation. Here too the duty is the greatest simplicity. From which silk is excluded, and only can select from mull, batiste or white cotton fabrics. The short skirt is humbly embellished with tucks or pleated flounces.
Budapesti Bazár, 15. May 1879.
Menyasszonyi és lakodalmi ruhák Bérmálási és alkalmi öltözékek
Bridal and nuptial dresses Confirmation and formal dresses